Kunszentmiklós a Duna-Tisza közén, Bács-Kiskun megye északnyugati csücskében, a Solti- lapály keleti szélén található. Budapest mintegy 60-, a Duna 12 kilométerre van a településtől. Területe tizenhétezer hektár. Északon a Pest megyei Dömsöddel és Apajjal, délen Szabadszállással, keleten Kunpeszérrel és Kunadaccsal, nyugaton pedig Tassal és Szalkszentmártonnal határos.
A mai Kunszentmiklós területén lévő Árpád-kori magyar falvak a tatárjárás idején elpusztultak. A tatárok elleni védelem jegyében bebocsátott kunok két téli szállást „ültek” meg: Tatárszállást és Bezterszállást. A XVI. század végére a kunok fokozatosan beilleszkedtek a környezetükbe. Tatárszentmiklós – a korábbi Tatárszállás – nem volt központi hely. A szomszéd települések közül Dömsöd és Ráckeve, míg távolabb Cegléd, Nagykőrös és Kecskemét bírt központi szereppel. A török másfél évszázados uralmát a környéken négy település – Lacháza, Fülöpszállás, Szabadszállás és Kunszentmiklós[1] – élte túl. A négy település később olyan társadalmi-gazdasági egységgé szerveződött, amelyet Felső-Kiskunság néven nevez a szakirodalom.
Kunszentmiklós vezető szerepe a XVII. század végére folyamatosan alakult ki. Ez elsősorban a kedvező világpiaci folyamatoknak, valamint abban az időben induló, és később egyre magasabb színvonalra emelkedő református gimnáziumi oktatásának köszönhette. A település 1745-ben visszavásárolta (redemptio) az 1702-ben elvesztett kiváltságait, majd 1794. július 10-én II. Ferenc császár évi négy vásár jogával mezővárosi rangra emelte Kunszentmiklóst. A város rohamos fejlődésnek indult és a reformkorban virágzó gazdasági és szellemi élet jellemezte. Ennek az időszaknak tárgyi emlékei ma is láthatók a középületeinkben. A szellemi alkotások pedig utolérhetők a könyvtárak és levéltárak polcain. Az 1876-os közigazgatási átrendezéssel elveszítette városi címét. Járási székhelyként működött hosszú ideig. A következő nagy csapás a város életében, hogy 1956-ban politikai okok miatt a járási székhelyet Dunavecsére helyezték át. Ebben az időben egyedül a gimnázium gyarapította azt az örökséget, amit Kunszentmiklós az évszázadok alatt felhalmozott. A városi jogú nagyközségi cím elérése (1984) már előrevetítette, hogy újból városi rangot kaphat a település. Ez 1989-ben következett be.
Kunszentmiklós jelenleg a Felső- Kiskunság és a Dunamellék legnagyobb létszámú települése 8800 fővel. A 10 települést magába foglaló kistérség közigazgatási központja. Bíróság, ügyészség, rendőrkapitányság, két postahivatal, két általános-, egy zene-, és két középiskola, három óvoda, okmányiroda, mentőállomás működik a városban. A történelmi egyházak közül a katolikus és a református egyháznak van temploma és gyülekezete. Több, nem történelmi egyház is jelen van a városban.
Kunszentmiklós földrajzi elhelyezkedése nem a legideálisabb. A térképre tekintve úgy látja a szemlélő, hogy a Kiskunsági Nemzeti Park szorításában van. Pedig ezt fel lehet fogni egy ölelő karnak is. A várost körülvevő Felső-Kiskunsági Szikes Puszta idegenforgalmi kitörési pont az országon belül és az Európai Unióban is.
