A magyar regény hosszasan készülődött, hogy elfoglalja vezető helyét az irodalmi olvasmányok között. A XVIII. század folyamán Dugonics András Etelkája már könyvsiker az akkori gyér olvasóközönség körében, de sokáig még kuriózum, ritka különlegesség a hazai regény. Bessenyei, Kazinczy, Verseghy kísérletei valóban csak műfaji kísérletek, s a legérdekesebb közülük, Bessenyei Tarimenese a cenzúra tilalma folytán nem is jut el az olvasókhoz.
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI POLIHISZTOR
Ahogy gr. Széchenyi István „a legnagyobb magyar", Deák Ferenc „a haza bölcse", gr. hídvégi
Mikó Imre az „Erdély Széchenyije" címet, úgy érdemelte ki és nyerte el Brassai Sámuel „az
utolsó erdélyi polihisztor" elismerő és megtisztelő címét v. talán inkább rangját.
A budapesti Állatkert India ősi emlékeit idéző, szecessziós ízlésű bejárati kupoláját a két elefánttal, századunk egyik legszebb magyar történelmi regényét, „Az országépítő”-t, drámairodalmunk egyik legkimagaslóbb kompozícióját, a „Budai Nagy Antal”-t ugyanaz a Kós Károly hozta létre.