A Főszögi öregtemetőben is nyomon lehet követni azt a temetkezési szokást, amit családi temetkezésnek szoktunk nevezni. Ezen belül is beszélünk nagycsaládos és kiscsaládos temetkezésről.

A nagycsalád olyan családi kötelék, amelyben férfiági leszármazás alapján több kiscsalád él együtt, nagyszülők, gyermekek, unokák vagyon és munkaközösségben, a legidősebb férfi - rendszerint a nagyapa - vezetésével. A nagycsalád jellegzetessége a férfiági vérségi kapcsolat és a közös háztartásvitel.

A temetkezésnél is ezek a jellemzők érvényesülnek, vagyis a temetőben ugyanaz a hely illeti meg az elhunytat, mint ami élő korában kijárt neki. Ennek megfelelően a család fejének sírja középre került, tőle jobbra a férfi tagok, balra a gazdaassszony vezetésével a nők kerültek.

A kiscsalád  amely a szülőkből és a gyermekekből áll, önmagában is egy gazdasági egység, amely a tremetkezésben is tükröződik. A kolozsvári Házsongárdi temetőben a mindig kelet-nyugati és arccal keletre néző sírokban a férfi jobb, míg a nő balold  oldalon kapott helyet. A gyermeket vagy felettük, vagy a lábnál helyezték el. A jobb oldal elsőségét a Bibliában is kiolvashatjuk: "Salamon az ő anyját a jobb keze felől ülteti, "Az úr a szegényeknek a jobb keze felől áll."Minden ami jó, igaz, tekintélyes, a jobb kézhez kapcsolódik. Kétségtelen, hogy egy patriarchális rendszerü társadalomban a jobb kéz felől való hely csak a férfiakat illethette meg.