Beöthy Zsolt (Buda, 1848. szeptember 4. – Budapest, 1922. április 18), magyar irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, a konzervatív szellemű irodalom és irodalomtudomány egyik vezető alakja a századfordulón.

A pesti egyetemen jogot hallgatott 1867 és 1870 között. 1870-71-ben a bécsi és müncheni egyetemeken tanult. 1871 és 1875 között tisztviselő volt a Pénzügyminisztériumban. 1872-ben házasságot kötött Rákosi Szidi szinésznővel. Ekkor kezdte szépírói pályáját. 1873 és 1874 között az Athenaeum szerkesztőjeként működött. 1875-ben tanári, majd 1877-ben bölcsészdoktori diplomát szerzett, ugyanebben az évben elvált Rákosi Sziditől. Ettől fogva tanított: 1875-82-ben reáliskolában, majd 1878-tól egyetemi magántanárként, 1883-tól az esztétika rendkívüli, 1886-tól haláláig rendes tanára volt a budapesti egyetemen. 1915-1916-ban ő volt az egyetem rektora. 1890-1920 között a budapesti országos tanárvizsgáló bizottság elnöke volt. 1903-tól a főrendiház tagja.

Akadémiai karrierje
levelező tag (1877),
rendes tag (1884),
igazgató (1893),
másodelnök (1910 - 1913).

Művei
Novelláskötetek
Kálozdy Béla (regény, I-II, Bp., 1875);
A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése (irodalomtörténet középiskolák számára I-II, Bp., 1877-79, 14 kiadás)
Ráskai Lea (verses elbeszélés, Bp., 1881);
Színműírók és színészek (Bp., 1882);
A tragikum (Bp., 1885);
A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban (I-II; Bp., 1886-87);
Színházi esték (Bp., 1895);
A magyar irodalom kis-tükre (Bp., 1896; az utolsó, 7. kiadás Kéky Lajos bevezetésével 1930-ban jelent meg):
A művészetek története (I-III. 1905. 12. szerk.);
Romemlékek (Tanulmányok, beszédek, cikkek, I-II, Bp.,
A magyar irodalom története (I-II, Bp., 1893-95)