Városunk térképére tekintve, több helyen is láthatjuk a temető jelölést. Mutatóujjunkkal a kék, zöld, barna, fekete színek között haladva, amikor a temetőhöz érünk megállunk egy pillanatra, majd újra az egész térképre tekintve óhatatlanul merül fel a kérdés: „Miért pontosan ezeken a helyeken volt és van a temető?

A megválaszoláshoz vissza kell menni néhány száz évet a történelemben. Kunszentmiklós kun település, és ez már bizonyos helyi sajátosságokat is feltételez. A honfoglalás és a kun betelepülés idejéből kunszentmiklósi temetkezési helyekre és szokásokra megbízható adatok nincs a birtokomban. Ez nem jelenti azt, hogy nem léteznek. Lehet, hogy valamelyik levéltárban várják a rejtélyvadász kutatót, vagy örökre eltűntek a történelem viharai során. A kunszentmiklósi temetkezési szokások és főszögi református régi temető szempontjából elég, ha a XVII – XVIII. századig  megyünk vissza, mivel elegendő és megbízható adataink csak innentől vannak.

A temető helyét pontosan meghatározni nehéz, de nem lehetetlen. Mindenek előtt a település szerkezetét kell vizsgálnunk, ahhoz, hogy megtaláljuk azt a helyet, ahova elődeink halottaikat temették.

A város szerkezetének alakulását jelentősen(vagy teljesen) a Bakérnak köszönheti. A folyó ma is ketté szeli a várost, de közel sem akkora e ténynek a hatása a városszerkezetre, mint három-négyszáz éve. A Bakér hosszú ideig a városban a „határfolyó” szerepét töltötte be. Ezt úgy kell érteni, hogy a Bakéron túl nem volt szabad építkezni. Virágh Pál főbíró bontotta meg a több évszázados szokást azzal, hogy a kúriáját a Bakér másik oldalár építette. Ezzel egy új városszerkezet kialakítását tette lehetővé.

A városszerkezet alakulása a temetők szempontjából sem volt lényegtelen, hiszen a temetők az 1700-as évek végére már szinte kivétel nélkül a városon kívül, vagy a város szélén volt.